A séta - Midnight

Szasztok, Midnight vagyok. Egy roppant veszélyes, ugyanakkor vicces félvér. Nem mellesleg az Apollón bungalló vezetője. Van egy bátyám Barney aki Poszeidón fia. Ezen kívül rengeteg ellenséggel és baráttal is büszkélkedhetek. A nevem képzelhetitek, hogy nem a Nap istenétől kaptam, elvégre az éjfél nem igazán illik hozzá, báár akár még szarkazmus is lehetett volna. Azonban erről szó sem volt a nevemet apám testvérétől Artemisztől kaptam. A mai napig nem tudom, hogy minek köszönhetem Artemisz áldását amit kisgyermek korom óta viseltem. A miértjének tudatlanságában éltem, de értékeltem eme isteni erőt. Minden állat szeret engem és segít, ha tud és többek között az mesteri íjász képességem is ennek az ajándéknak köszönhetem. Az iskoláimból sorra rugdostak ki hiperaktivitás miatt, mint oly sok félvért. Talán 10 voltam, mikor itt kötöttem ki és nagyjából 4 éve vagyok bungaló vezető. Jelenleg 19 vagyok. Az emberek, vagy utálnak, vagy szeretnek engem. A legjobb barátnőm Emma, de a Gold ikrekkel is jól kijövök. A szerelmi életem tabu, azzal engem mindenki hagyjon csak békén.
Éppen a kis "idegenvezetésről", amit Mare-el tartattunk mentem vissza a házunkba, mikor belefutottam Nicoba. Ő már egy ősrégi táborlakónk, már a Percy vezette háborúban is részt vett. Hádész fia és nagyon cuki, sajnos azonban meleg.
- Szia Nico! - köszöntem neki, mire egy mosolyt villantott rám.
- Hali Night! Hogy s mint?- kérdezte.
- Megyek az Apollónosokhoz. - sóhajtottam.
- Sok sikert, úgy hallottam, hogy Matthew íjászversenyt rendez a bungalóban.
- Hogy mi a? Bocsi, most rohanok, de ha találkozol Angelel akkor puszilom! Szia!
- Szeva!
Rohantam a bungalóba, ahol tényleg íjjászverseny folyt. Páran felfigyeltek az érkezésemre, de csendre intettem őket elővettem az íjam az ágyam alól és céloztam. A következő pillanatban Matthew a pólója újánál fogva volt a falhoz szegezve. Én visszavonultam, kíváncsi voltam az őszinte véleményére.
- Ez meg kis .. volt? - kérdezte. Erre Rose egy fiatal Apollón csemete megszólalt.
- Nézd meg a nyíl végét. - tanácsolta. Matthew így is tett. Mikor észrevette, az egyedi ezüst kék színkombinációmat, amiről mindenki felismert elkáromkodta magát.
- Matthew! Basszus, kicsik is vannak itt. - oltottam le. Odamentem hozzá és kihúztam a nyilat a pólójából. - Mellesleg, kicsik befogják a fülük hogy a jó büdös francba gondoltad, hogy íjászversenyt rendezel egy kicseszett bungalóban? - kérdeztem. Próbált volna megszólalni, de csendre intettem. - Kussolsz! Miután itt rendet raktál elmész és estig edzel, valaki légyszíves menjen vele, hátha a csökönyös agya, ami neki nincs nem fogta fel amit mondtam.

- Kegyetlen vagy! - kiáltott még utána, ahogy mentem ki a házból.
- De engem ezért szeretnek! - kiáltottam vissza. Eldöntöttem, hogy elmegyek az edzőtermekhez és íjászkodom egy kicsit, az mindig kikapcsol.
Mikor odaértem íjjat ragadtam és célba vettem a az ember alakú céltáblákat. Minden találat a tervezet pontba talált, mint mindig. Elégedett mosoly futott végig az arcon, mikor megéreztem valakinek a jelenlété. Rögvest megfordultam és Ryant láttam aki az ajtófélfának dőlve nézte, ahogy íjászkodom. - Nagyon szép találatok. - mondta. Nem tudtam kivenni a hangjából, hogy csak gúnyolódik, vagy komolyan gondolja e.
- Tudom. - mondtam most már teljes figyelmet szentelve neki. - Hogy tetszik a tábor? - kérdeztem.
- Elég király hely. Úgy látom már nincsen mit fejlesztened a tudásodon, nem sétálunk egyet? - vállat vontam.
- Miért ne. - vállamra kaptam a felszerelésemet és elindultam újdonsült, ugyanakkor elég helyes táborlakónk után. - És mégis miről akartál beszélgetni? - kérdeztem tőle, mikor elsétáltunk az edzőtermektől.
- Csak úgy tűnt, hogy te viszonylag normális vagy, amennyiben ezt a tábort vesszük mércének és gondoltam,. hogy beszélgethetnénk. - erre felröhögtem.
- Megtisztelő, de én egy cseppet sem vagyok normális. - erre ő nevetett.
- Mit értesz azalatt, hogy nem normális? - kérdezte.
- Azt, hogy van egy bátyám aki Poszeidón fia, Artemisz áldása van rajtam és még csak azt sem tudom, hogy miért. Én vagyok az Apollón bungaló vezetője és ezen kívül egy totálisan őrült félisten, aki minden baromságban benne van, ja és éjjelente felriadok, hogy megírjak egy újabb verset, vagy dalszöveget az ágyam fölött már tucat szám állnak. Bár nem panaszkodhatom, mert itt az emberek fele hasonlóan nem normális. - mondtam és közben megálltam, hogy odaintsek pár ismerősömnek.
- Hát ez tényleg nem túl átlagos, de pár dolgot kifelejtettél, ami már első ránézésre is egyértelmű. Sokan szeretnek téged...
- Sokan meg utálnak. - mondtam cseppet sem kedvesen.
- Szóóval. Sokan szeretnek, ami rögtön látszik abból, ahogyan az emberek kezelnek. Határozott vagy és szépen kézben tartod a bungalód dolgait...
- Ja ha a szépen azt jelenti, hogy ma íjászversenyt rendezett az egyik drága féltesóm a házban.
- Hagynád, hogy befejezzem?
- Persze.
- Na szóval. Lehet, hogy zűrös az életed, de egy másik szemszögből elég király. Persze nem anyira, mint az enyém, mert ugyebár értem bomlanak a csajok és okos meg vicces vagyok... - és még mindig folytatta volna, ha nem fojtom belé a szót.
- Ryan az egód, az egód! - mondtam viccesen.
- Mivan az egómmal Night? - kérdezte.
- Az van az egóddal, hogy még abból az óriási fejedből is kilóg.
- De ez tetszik a csajoknak nem? - kérdezte csábosan és közelebb húzódott hozzám.
- Nem, kivéve a buta libáknak, találsz néhányat az Afrodité bungalóban.
- Vald be, hogy neked is bejön.- erre még közelebb hajolt és megpróbált megcsókolni. Persze akkora pofont kevertem le neki, hogy még az újlenyomataim is látszódtak arcán.
- Oké, igazuk volt az isteneknek, nem jó veled kezdeni. - mondta dörzsölgetve az arcát. Mi az, hogy az istenek rólam beszélnek neki? Ha kell addig rugdosom, míg el nem árulja gondoltam magamban.