Sziasztok! Ebben a részben azt fogjátok megtudni, hogy a félvéreknél hogyan teltek a téli ünnepek, mielőtt bekerültek a táborba. Ezzel a résszel is kívánok boldog ünnepeket! Jó olvasást remélem, tetszeni fog.
Mary és America
M.: Nálunk, mikor kicsik voltunk mindig nagy balhé volt a karácsonyból. Franciaországban nőttünk fel ahol mindig megünnepeltük a szeretet ünnepét. Na most, próbálj meg egy ikerpárnak ajándékot venni úgy, hogy teljesen más az izlésük, de a másik ne kapjon jobbat, többet. Ugye, hogy sok lehetett a "szeretet" ezen az ünnepen nálunk? Emlékszem America mindig hisztizett emiatt.
A.: Hülye te hisztiztél a kis nyomi illat gyertyáiddal.
M.: Ez nem igaz, de mindegy. A suli 3. osztálya óta vagyunk a félvértáborba, ezért kicsit homályos, hogy mi is volt, de anyi fix, hogy mindig énekeltünk és nem bírtuk kivárni az esti vacsorát és az ajándékokat. Marel mindig sütöttünk sütiket, amik nagy többsége nem volt finom, de a muffinunk isteni volt.
A.: Persze, mert azt én csináltam általában. Ezek után, minden nap más rokonhoz mentünk, ami kimerült anyu szüleiben és a nagybátyánkban. Mondanom sem kell, hogy a hét végére Mary és én olyan szinten csortuk el egymás ajándékát, hogy jó ha húsvétra előkerültek. A szilvesztert pedig mindig máshol töltöttük.
M.: Már akkor is kis bűnözők voltunk, eltulajdonítottuk mások tüzijátékait így garantáltan tőlünk fénylett az ég. Ebben az időszakban sokat voltunk együtt és ha volt hó, sokszor birkóztunk benne Americával. És persze mindig én nyertem.
Midnight és Barney
M.: Nálunk mindig jó hangulatban teltek az ünnepek. Magyarországon éltünk és ennek fejében, mindig megvoltak tartva a karácsony. Az évnek ebben az időszakában még Barney is képes volt rá, hogy kikászálódjon a szobájából.
B.: Nagyon vicces hülyegyerek! Mondod te aki folyton blogoltál. Szóval, egyszer Mid nem volt otthon és elvállaltam a főzést. Azóta is az volt a legfinomabb dolog amit ettem.
M.: Tulajdonképpen kitúrtál a konyhából, de mindegy. Nálunk az ajándékozás, mindig a karácsonyi ebéd után volt. Barneynek persze már egy héttel előbb megvolt minden ajándéka, addig nyüszögött míg meg nem kapta őket.
B.: Már nem azért, de nekem szükségem volt azokra az ajándékokra nem úgy, mint neked a hülye könyveidre. Ezek után mindenfele eljárkáltunk párszor a keresztszüleinknél aludtunk. Igazság szerint ezekben az időkben nem igazán bírtam még Midet.
M.: Enyhén szólva. A szilvesztert sokszor töltöttük szállodákban és ha már hotel, akkor biztos, hogy vizes hely. Mi már elég régóta tudtuk, hogy félvérek vagyunk, mert a szüleink tudtunkra adták. Ezért is mentünk mindig olyan helyre ahol Barney kiélvezte vizes hajlamát.
B.: Azért te is élvezted ismerd be! Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány füzeted volt mindenhol, tele versekkel. Ha pedig nem szállodában töltöttük az újév első napjait akkor barátokkal voltunk, és akkora tüzijátékot csináltunk, hogy csak na.
Emma
Röviden mondom csak el, mert nem nagyon akarok erről beszélni. Az öcsém egész szünet alatt hisztizett a tanulás miatt én kaptam mindenféle cuccokat és sokat buliztunk. Ennyi.
Chris
Rengeteg haverom volt a régi életemben is, mint most, amit ugye mondanom sem kell. A karácsony nálunk nem igazán volt a béke és a szeretet ünnepe. Nem jöttem ki a szüleimmel, ezért minig elcsavarogtam valamelyik haveromhoz. Canadában nőttem fel és mindig ott is szándékoztam élni, ezért lehet, hogy unalmas az én történetem, a téli szünetben rengeteget buliztam, de sokat is ültem otthon a gép előtt. Hogyan lehet ez? Foggalmam sincsen régen volt már.
Thomas
Nem kívánok nyilatkozni, ugyanis én soha nem ünnepeltem a krácsonyt, mint ünnepet.
2014. december 29., hétfő
2014. december 24., szerda
Boldog karácsonyt!
Jó reggelt, mindenkinek, és persze boldog karácsonyt! Tudom, tudom még csak szenteste van, de ugyanmár az emberek feléhez ma jön a "Jézuska", szóval a félvérekében és saját nevemben is boldog karácsonyt és sikerekben gazdag újévet kívánok nektek!
~ The Girl with Hood
A séta - Midnight
Szasztok, Midnight vagyok. Egy roppant veszélyes, ugyanakkor vicces félvér. Nem mellesleg az Apollón bungalló vezetője. Van egy bátyám Barney aki Poszeidón fia. Ezen kívül rengeteg ellenséggel és baráttal is büszkélkedhetek. A nevem képzelhetitek, hogy nem a Nap istenétől kaptam, elvégre az éjfél nem igazán illik hozzá, báár akár még szarkazmus is lehetett volna. Azonban erről szó sem volt a nevemet apám testvérétől Artemisztől kaptam. A mai napig nem tudom, hogy minek köszönhetem Artemisz áldását amit kisgyermek korom óta viseltem. A miértjének tudatlanságában éltem, de értékeltem eme isteni erőt. Minden állat szeret engem és segít, ha tud és többek között az mesteri íjász képességem is ennek az ajándéknak köszönhetem. Az iskoláimból sorra rugdostak ki hiperaktivitás miatt, mint oly sok félvért. Talán 10 voltam, mikor itt kötöttem ki és nagyjából 4 éve vagyok bungaló vezető. Jelenleg 19 vagyok. Az emberek, vagy utálnak, vagy szeretnek engem. A legjobb barátnőm Emma, de a Gold ikrekkel is jól kijövök. A szerelmi életem tabu, azzal engem mindenki hagyjon csak békén.
Éppen a kis "idegenvezetésről", amit Mare-el tartattunk mentem vissza a házunkba, mikor belefutottam Nicoba. Ő már egy ősrégi táborlakónk, már a Percy vezette háborúban is részt vett. Hádész fia és nagyon cuki, sajnos azonban meleg.
- Szia Nico! - köszöntem neki, mire egy mosolyt villantott rám.
- Hali Night! Hogy s mint?- kérdezte.
- Megyek az Apollónosokhoz. - sóhajtottam.
- Sok sikert, úgy hallottam, hogy Matthew íjászversenyt rendez a bungalóban.
- Hogy mi a? Bocsi, most rohanok, de ha találkozol Angelel akkor puszilom! Szia!
- Szeva!
Rohantam a bungalóba, ahol tényleg íjjászverseny folyt. Páran felfigyeltek az érkezésemre, de csendre intettem őket elővettem az íjam az ágyam alól és céloztam. A következő pillanatban Matthew a pólója újánál fogva volt a falhoz szegezve. Én visszavonultam, kíváncsi voltam az őszinte véleményére.
- Ez meg kis .. volt? - kérdezte. Erre Rose egy fiatal Apollón csemete megszólalt.
- Nézd meg a nyíl végét. - tanácsolta. Matthew így is tett. Mikor észrevette, az egyedi ezüst kék színkombinációmat, amiről mindenki felismert elkáromkodta magát.
- Matthew! Basszus, kicsik is vannak itt. - oltottam le. Odamentem hozzá és kihúztam a nyilat a pólójából. - Mellesleg, kicsik befogják a fülük hogy a jó büdös francba gondoltad, hogy íjászversenyt rendezel egy kicseszett bungalóban? - kérdeztem. Próbált volna megszólalni, de csendre intettem. - Kussolsz! Miután itt rendet raktál elmész és estig edzel, valaki légyszíves menjen vele, hátha a csökönyös agya, ami neki nincs nem fogta fel amit mondtam.
Éppen a kis "idegenvezetésről", amit Mare-el tartattunk mentem vissza a házunkba, mikor belefutottam Nicoba. Ő már egy ősrégi táborlakónk, már a Percy vezette háborúban is részt vett. Hádész fia és nagyon cuki, sajnos azonban meleg.
- Szia Nico! - köszöntem neki, mire egy mosolyt villantott rám.
- Hali Night! Hogy s mint?- kérdezte.
- Megyek az Apollónosokhoz. - sóhajtottam.
- Sok sikert, úgy hallottam, hogy Matthew íjászversenyt rendez a bungalóban.
- Hogy mi a? Bocsi, most rohanok, de ha találkozol Angelel akkor puszilom! Szia!
- Szeva!
Rohantam a bungalóba, ahol tényleg íjjászverseny folyt. Páran felfigyeltek az érkezésemre, de csendre intettem őket elővettem az íjam az ágyam alól és céloztam. A következő pillanatban Matthew a pólója újánál fogva volt a falhoz szegezve. Én visszavonultam, kíváncsi voltam az őszinte véleményére.
- Ez meg kis .. volt? - kérdezte. Erre Rose egy fiatal Apollón csemete megszólalt.
- Nézd meg a nyíl végét. - tanácsolta. Matthew így is tett. Mikor észrevette, az egyedi ezüst kék színkombinációmat, amiről mindenki felismert elkáromkodta magát.
- Matthew! Basszus, kicsik is vannak itt. - oltottam le. Odamentem hozzá és kihúztam a nyilat a pólójából. - Mellesleg, kicsik befogják a fülük hogy a jó büdös francba gondoltad, hogy íjászversenyt rendezel egy kicseszett bungalóban? - kérdeztem. Próbált volna megszólalni, de csendre intettem. - Kussolsz! Miután itt rendet raktál elmész és estig edzel, valaki légyszíves menjen vele, hátha a csökönyös agya, ami neki nincs nem fogta fel amit mondtam.
- Kegyetlen vagy! - kiáltott még utána, ahogy mentem ki a házból.
- De engem ezért szeretnek! - kiáltottam vissza. Eldöntöttem, hogy elmegyek az edzőtermekhez és íjászkodom egy kicsit, az mindig kikapcsol.
Mikor odaértem íjjat ragadtam és célba vettem a az ember alakú céltáblákat. Minden találat a tervezet pontba talált, mint mindig. Elégedett mosoly futott végig az arcon, mikor megéreztem valakinek a jelenlété. Rögvest megfordultam és Ryant láttam aki az ajtófélfának dőlve nézte, ahogy íjászkodom. - Nagyon szép találatok. - mondta. Nem tudtam kivenni a hangjából, hogy csak gúnyolódik, vagy komolyan gondolja e.
- Tudom. - mondtam most már teljes figyelmet szentelve neki. - Hogy tetszik a tábor? - kérdeztem.
- Elég király hely. Úgy látom már nincsen mit fejlesztened a tudásodon, nem sétálunk egyet? - vállat vontam.
- Miért ne. - vállamra kaptam a felszerelésemet és elindultam újdonsült, ugyanakkor elég helyes táborlakónk után. - És mégis miről akartál beszélgetni? - kérdeztem tőle, mikor elsétáltunk az edzőtermektől.
- Csak úgy tűnt, hogy te viszonylag normális vagy, amennyiben ezt a tábort vesszük mércének és gondoltam,. hogy beszélgethetnénk. - erre felröhögtem.
- Megtisztelő, de én egy cseppet sem vagyok normális. - erre ő nevetett.
- Mit értesz azalatt, hogy nem normális? - kérdezte.
- Azt, hogy van egy bátyám aki Poszeidón fia, Artemisz áldása van rajtam és még csak azt sem tudom, hogy miért. Én vagyok az Apollón bungaló vezetője és ezen kívül egy totálisan őrült félisten, aki minden baromságban benne van, ja és éjjelente felriadok, hogy megírjak egy újabb verset, vagy dalszöveget az ágyam fölött már tucat szám állnak. Bár nem panaszkodhatom, mert itt az emberek fele hasonlóan nem normális. - mondtam és közben megálltam, hogy odaintsek pár ismerősömnek.
- Hát ez tényleg nem túl átlagos, de pár dolgot kifelejtettél, ami már első ránézésre is egyértelmű. Sokan szeretnek téged...
- Sokan meg utálnak. - mondtam cseppet sem kedvesen.
- Szóóval. Sokan szeretnek, ami rögtön látszik abból, ahogyan az emberek kezelnek. Határozott vagy és szépen kézben tartod a bungalód dolgait...
- Ja ha a szépen azt jelenti, hogy ma íjászversenyt rendezett az egyik drága féltesóm a házban.
- Hagynád, hogy befejezzem?
- Persze.
- Na szóval. Lehet, hogy zűrös az életed, de egy másik szemszögből elég király. Persze nem anyira, mint az enyém, mert ugyebár értem bomlanak a csajok és okos meg vicces vagyok... - és még mindig folytatta volna, ha nem fojtom belé a szót.
- Ryan az egód, az egód! - mondtam viccesen.
- Mivan az egómmal Night? - kérdezte.
- Az van az egóddal, hogy még abból az óriási fejedből is kilóg.
- De ez tetszik a csajoknak nem? - kérdezte csábosan és közelebb húzódott hozzám.
- Nem, kivéve a buta libáknak, találsz néhányat az Afrodité bungalóban.
- Vald be, hogy neked is bejön.- erre még közelebb hajolt és megpróbált megcsókolni. Persze akkora pofont kevertem le neki, hogy még az újlenyomataim is látszódtak arcán.
- Oké, igazuk volt az isteneknek, nem jó veled kezdeni. - mondta dörzsölgetve az arcát. Mi az, hogy az istenek rólam beszélnek neki? Ha kell addig rugdosom, míg el nem árulja gondoltam magamban.
- De engem ezért szeretnek! - kiáltottam vissza. Eldöntöttem, hogy elmegyek az edzőtermekhez és íjászkodom egy kicsit, az mindig kikapcsol.
Mikor odaértem íjjat ragadtam és célba vettem a az ember alakú céltáblákat. Minden találat a tervezet pontba talált, mint mindig. Elégedett mosoly futott végig az arcon, mikor megéreztem valakinek a jelenlété. Rögvest megfordultam és Ryant láttam aki az ajtófélfának dőlve nézte, ahogy íjászkodom. - Nagyon szép találatok. - mondta. Nem tudtam kivenni a hangjából, hogy csak gúnyolódik, vagy komolyan gondolja e.
- Tudom. - mondtam most már teljes figyelmet szentelve neki. - Hogy tetszik a tábor? - kérdeztem.
- Elég király hely. Úgy látom már nincsen mit fejlesztened a tudásodon, nem sétálunk egyet? - vállat vontam.
- Miért ne. - vállamra kaptam a felszerelésemet és elindultam újdonsült, ugyanakkor elég helyes táborlakónk után. - És mégis miről akartál beszélgetni? - kérdeztem tőle, mikor elsétáltunk az edzőtermektől.
- Csak úgy tűnt, hogy te viszonylag normális vagy, amennyiben ezt a tábort vesszük mércének és gondoltam,. hogy beszélgethetnénk. - erre felröhögtem.
- Megtisztelő, de én egy cseppet sem vagyok normális. - erre ő nevetett.
- Mit értesz azalatt, hogy nem normális? - kérdezte.
- Azt, hogy van egy bátyám aki Poszeidón fia, Artemisz áldása van rajtam és még csak azt sem tudom, hogy miért. Én vagyok az Apollón bungaló vezetője és ezen kívül egy totálisan őrült félisten, aki minden baromságban benne van, ja és éjjelente felriadok, hogy megírjak egy újabb verset, vagy dalszöveget az ágyam fölött már tucat szám állnak. Bár nem panaszkodhatom, mert itt az emberek fele hasonlóan nem normális. - mondtam és közben megálltam, hogy odaintsek pár ismerősömnek.
- Hát ez tényleg nem túl átlagos, de pár dolgot kifelejtettél, ami már első ránézésre is egyértelmű. Sokan szeretnek téged...
- Sokan meg utálnak. - mondtam cseppet sem kedvesen.
- Szóóval. Sokan szeretnek, ami rögtön látszik abból, ahogyan az emberek kezelnek. Határozott vagy és szépen kézben tartod a bungalód dolgait...
- Ja ha a szépen azt jelenti, hogy ma íjászversenyt rendezett az egyik drága féltesóm a házban.
- Hagynád, hogy befejezzem?
- Persze.
- Na szóval. Lehet, hogy zűrös az életed, de egy másik szemszögből elég király. Persze nem anyira, mint az enyém, mert ugyebár értem bomlanak a csajok és okos meg vicces vagyok... - és még mindig folytatta volna, ha nem fojtom belé a szót.
- Ryan az egód, az egód! - mondtam viccesen.
- Mivan az egómmal Night? - kérdezte.
- Az van az egóddal, hogy még abból az óriási fejedből is kilóg.
- De ez tetszik a csajoknak nem? - kérdezte csábosan és közelebb húzódott hozzám.
- Nem, kivéve a buta libáknak, találsz néhányat az Afrodité bungalóban.
- Vald be, hogy neked is bejön.- erre még közelebb hajolt és megpróbált megcsókolni. Persze akkora pofont kevertem le neki, hogy még az újlenyomataim is látszódtak arcán.
- Oké, igazuk volt az isteneknek, nem jó veled kezdeni. - mondta dörzsölgetve az arcát. Mi az, hogy az istenek rólam beszélnek neki? Ha kell addig rugdosom, míg el nem árulja gondoltam magamban.
Ááá csak egy átlagos nap! - America
Hello Emma vok! ^^ Köz és önveszélyes félisten. Ezt nehogy komolyan vegyétek a légynek se tudnék ártani, bár az önveszélyes akár még igaz is lehet. Mindig bajba keveredek, de ekkor vagy leüvöltöm az illető fejét, vagy a barátnőim kihúznak a bajból, esetleg valakit kékké változtatok. Igen, mert megtehetem. Írisz lányaként megadatott nekem a lehetőség, hogy bárki illetve bármi színét megváltoztassam. Igen tudom elég király képesség. 18 éves vagyok, 6 éve kerültem a félvértáborba, mikor az apám meghalt. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Egy keddi, nemis inkább szerdai esős napon kezdődött minden... Nyugi nem fogom elmesélni, a storyzás inkább a volt kémia tanáromra volt jellemző. Véletlen felgyujtotta magát kísérletezés közben... A legjobb barátnőm Midnight, de az ikrekkel is jóban vagyok. Ezen kívül van egy-két fiú barátom is, de persze mindenki szeret engem. Na jó ez nem teljesen igaz. Ennyi elég is rólam, most pedig csapjunk bele a mai napomba!
- Oké. - hatás szünet. - Csókold meg Andrewet! - tudni kell, hogy Andrew már régen bele volt zúgva Midbe, de a lány szakított vele.
- Hát legyen. - ált fel kicsit megtántorodva.- Gyere csak Andrew!- ezzel odament és egy olyan csókban részesítette, ami miatt sokan kiáltottak be.
- Húh. - mondta Andrew.- Ezért én pörgetek! - mondta. Pörgetett és persze, hogy nekem kellett mernem vagy felelnem. Mérlegeltem a dolgot, majd megszólaltam.
- Merek!
- Ülj Thomas ölébe, karold át és mondd neki, hogy szereted.
- Na nemár! - teljesen kiborultam.
- Ugyan Rainbow gyere ide Tomikához! - mondta Thomas, kétség kívül ő sem volt éppen józan. Ez bátorított fel a feladatom végrehajtására. Az, hogy holnap erre senki nem fog emlékezni. Odamentem hát elhelyezkedtem Thomas ölében és tettem, amit a feladatom előírt.
- Szeretlek! - mondtam neki félhangosan. Erre közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott:
- Én is! - és ezzel megcsókolt.
MEGCSÓKOLT jószagú istenek!
Nyár van és emiatt nagyon meleg, de ez engem nem gátolt meg abban, hogy délig aludjak. Akkor is csak azért keltem fel mert Midnight berobogott a szobámba és ledobta magát mellém az égyamba. Komolyan mondom, simán lehetne Árészos a csaj.
- Jó delet! Ideje felkelni, lustaság!- kiáltott fel boldogan. Mivel észrevette, hogy nem reagálok még halkan a fülembe súgta. - Gyönyörű duplaszivárvány van kint. - erre felpttant a szemem gyorsan magamra kaptam egy sortot, meg egy rózsaszín atlétatrikót, felkontyoltam a hajam és rohantam ki, hogy megcsodálhassam a gyönyörűséget. Erre mit látok csupán? Azt láttam, hogy Chris és Thomas alsógatyában rohangál össze vissza. Majdnem kidobtam a taccsot, mire Midnight megállt melettem és a fülembe röhögött.
- Reggel óta ezt csinálják, megárthatott nekik a Jack Daniels amit Barney adott nekik tegnap este.-röhögött fel hangosan.
- És ezért hívtál ki?- kérdeztem fáradt tekintetettem, azonban még minig a fiúkat néztem és lassan az én szám is mosolyra húzódott.
Egy óra múlva már a parton ültünk, America, Mary, Thomas, Chris, Andrew, Nathan és pár üveg Whiskey társaságában és üvegeztünk.
- Én jövök!- kiáltott fel Midnight, mikor elszívta a játék kezdete óta elfogyasztott ötödik csikkét. Pörgetett és az üveg rám és őrá mutatott. Szerencsére én mondtam neki feladatot. Nekem elhihetitek részegen elég lökött és ő már mélyen a pohár alját nézte.- Merek!- Oké. - hatás szünet. - Csókold meg Andrewet! - tudni kell, hogy Andrew már régen bele volt zúgva Midbe, de a lány szakított vele.
- Hát legyen. - ált fel kicsit megtántorodva.- Gyere csak Andrew!- ezzel odament és egy olyan csókban részesítette, ami miatt sokan kiáltottak be.
- Húh. - mondta Andrew.- Ezért én pörgetek! - mondta. Pörgetett és persze, hogy nekem kellett mernem vagy felelnem. Mérlegeltem a dolgot, majd megszólaltam.
- Merek!
- Ülj Thomas ölébe, karold át és mondd neki, hogy szereted.
- Na nemár! - teljesen kiborultam.
- Ugyan Rainbow gyere ide Tomikához! - mondta Thomas, kétség kívül ő sem volt éppen józan. Ez bátorított fel a feladatom végrehajtására. Az, hogy holnap erre senki nem fog emlékezni. Odamentem hát elhelyezkedtem Thomas ölében és tettem, amit a feladatom előírt.
- Szeretlek! - mondtam neki félhangosan. Erre közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott:
- Én is! - és ezzel megcsókolt.
MEGCSÓKOLT jószagú istenek!
Szivárványlány - Emma
Hello Emma vok! ^^ Köz és önveszélyes félisten. Ezt nehogy komolyan vegyétek a légynek se tudnék ártani, bár az önveszélyes akár még igaz is lehet. Mindig bajba keveredek, de ekkor vagy leüvöltöm az illető fejét, vagy a barátnőim kihúznak a bajból, esetleg valakit kékké változtatok. Igen, mert megtehetem. Írisz lányaként megadatott nekem a lehetőség, hogy bárki illetve bármi színét megváltoztassam. Igen tudom elég király képesség. 18 éves vagyok, 6 éve kerültem a félvértáborba, mikor az apám meghalt. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Egy keddi, nemis inkább szerdai esős napon kezdődött minden... Nyugi nem fogom elmesélni, a storyzás inkább a volt kémia tanáromra volt jellemző. Véletlen felgyujtotta magát kísérletezés közben... A legjobb barátnőm Midnight, de az ikrekkel is jóban vagyok. Ezen kívül van egy-két fiú barátom is, de persze mindenki szeret engem. Na jó ez nem teljesen igaz. Ennyi elég is rólam, most pedig csapjunk bele a mai napomba!
- Oké. - hatás szünet. - Csókold meg Andrewet! - tudni kell, hogy Andrew már régen bele volt zúgva Midbe, de a lány szakított vele.
- Hát legyen. - ált fel kicsit megtántorodva.- Gyere csak Andrew!- ezzel odament és egy olyan csókban részesítette, ami miatt sokan kiáltottak be.
- Húh. - mondta Andrew.- Ezért én pörgetek! - mondta. Pörgetett és persze, hogy nekem kellett mernem vagy felelnem. Mérlegeltem a dolgot, majd megszólaltam.
- Merek!
- Ülj Thomas ölébe, karold át és mondd neki, hogy szereted.
- Na nemár! - teljesen kiborultam.
- Ugyan Rainbow gyere ide Tomikához! - mondta Thomas, kétség kívül ő sem volt éppen józan. Ez bátorított fel a feladatom végrehajtására. Az, hogy holnap erre senki nem fog emlékezni. Odamentem hát elhelyezkedtem Thomas ölében és tettem, amit a feladatom előírt.
- Szeretlek! - mondtam neki félhangosan. Erre közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott:
- Én is! - és ezzel megcsókolt.
MEGCSÓKOLT jószagú istenek!
Nyár van és emiatt nagyon meleg, de ez engem nem gátolt meg abban, hogy délig aludjak. Akkor is csak azért keltem fel mert Midnight berobogott a szobámba és ledobta magát mellém az égyamba. Komolyan mondom, simán lehetne Árészos a csaj.
- Jó delet! Ideje felkelni, lustaság!- kiáltott fel boldogan. Mivel észrevette, hogy nem reagálok még halkan a fülembe súgta. - Gyönyörű duplaszivárvány van kint. - erre felpttant a szemem gyorsan magamra kaptam egy sortot, meg egy rózsaszín atlétatrikót, felkontyoltam a hajam és rohantam ki, hogy megcsodálhassam a gyönyörűséget. Erre mit látok csupán? Azt láttam, hogy Chris és Thomas alsógatyában rohangál össze vissza. Majdnem kidobtam a taccsot, mire Midnight megállt melettem és a fülembe röhögött.
- Reggel óta ezt csinálják, megárthatott nekik a Jack Daniels amit Barney adott nekik tegnap este.-röhögött fel hangosan.
- És ezért hívtál ki?- kérdeztem fáradt tekintetettem, azonban még minig a fiúkat néztem és lassan az én szám is mosolyra húzódott.
Egy óra múlva már a parton ültünk, America, Mary, Thomas, Chris, Andrew, Nathan és pár üveg Whiskey társaságában és üvegeztünk.
- Én jövök!- kiáltott fel Midnight, mikor elszívta a játék kezdete óta elfogyasztott ötödik csikkét. Pörgetett és az üveg rám és őrá mutatott. Szerencsére én mondtam neki feladatot. Nekem elhihetitek részegen elég lökött és ő már mélyen a pohár alját nézte.- Merek!- Oké. - hatás szünet. - Csókold meg Andrewet! - tudni kell, hogy Andrew már régen bele volt zúgva Midbe, de a lány szakított vele.
- Hát legyen. - ált fel kicsit megtántorodva.- Gyere csak Andrew!- ezzel odament és egy olyan csókban részesítette, ami miatt sokan kiáltottak be.
- Húh. - mondta Andrew.- Ezért én pörgetek! - mondta. Pörgetett és persze, hogy nekem kellett mernem vagy felelnem. Mérlegeltem a dolgot, majd megszólaltam.
- Merek!
- Ülj Thomas ölébe, karold át és mondd neki, hogy szereted.
- Na nemár! - teljesen kiborultam.
- Ugyan Rainbow gyere ide Tomikához! - mondta Thomas, kétség kívül ő sem volt éppen józan. Ez bátorított fel a feladatom végrehajtására. Az, hogy holnap erre senki nem fog emlékezni. Odamentem hát elhelyezkedtem Thomas ölében és tettem, amit a feladatom előírt.
- Szeretlek! - mondtam neki félhangosan. Erre közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott:
- Én is! - és ezzel megcsókolt.
MEGCSÓKOLT jószagú istenek!
2014. november 9., vasárnap
Kezdés
Sziasztok! The girl With Hood vagyok, és ez egy Percy Jackon fanfictionos oldal. A történet az 5. rész után 10 évvel játszódik, Rick Riordan csodálatos helyszíneire, szereplőire alapozva. Megvannak a saját karaktereim, de az alap szereplők is szerepelni fognak. Több szemszögből fogok írni, amit a részek elején jelezni fogok. Remélem tetszeni fog a történetem!
~ The Girl with Hood
~ The Girl with Hood
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)